én-képviselet, határhúzás, nemet mondás, őszinteség

Ami kimaradt a határhúzás témaköréből

Miután megjelent az előző blog a határhúzásra, gyorsan eszembe jutott néhány hiányzó elem, ami fontos lehet ahhoz, hogy magasabb perspektívából tudj rálátni a témára. S így több, mint egy hónappal később elérkezett a pillanat, hogy meg is írjam ezt a kiegészítést. Vágjunk is bele. (A teljesség igénye nélkül)

Kiegészítés a hogyan csináld részhez:

  1. Az első és legfontosabb, muszáj, hogy következménye legyen a határhúzásodnak. Valójában az én szemszögemből ettől határhúzás a határhúzás, hogy általa megváltozik valami, kvázi nem mehet ugyanaz a story tovább. Mire gondolok pontosan?

Sokszor belefutok abba, hogy valaki “meghúzza a határokat” szóban, ám az illető, akivel “szemben” gyakorolja, őt ez egyáltalán nem érdekli, és továbbra is figyelmen kívül hagyja ezen határokat, azaz tovább halad a határsértés. Ilyenkor szokták mondani az emberek, hogy: “Pedig én elmondtam neki…”, igenám, viszont itt jön be a képbe, hogy tettekben is meg kell látszódnia a határhúzásnak, ha szükséges.

Ez azt jelenti, hogy ha a barátod, minden egyes találkozóról késik 1 órát, te elmondod neki (asszertíven), hogy: “Azt érzed, ezzel nem tisztel meg téged, az idődet, a kapcsolatotokat. Szeretnéd, ha ezen tudnátok változtatni”, megbeszélitek a dolgot, majd ő továbbra is elkésik, akkor jön az a pillanat, amikor cselekedet formában is meg kell, hogy nyilvánulj. A példánknál maradva, az, hogy ezt hogyan érdemes kezelni, az teljesen egyénfüggő, a te határaidtól, személyiségedtől függ. Valaki lehet, hogy azt mondja, “addig nem találkozom veled, amíg nem érsz oda időben”, valaki lehet, hogy feláll és otthagyja az illetőt, stb. Én most nem ötleteket akarok adni, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy ha szóban meghúzol egy határt, majd ugyanúgy megy tovább a dolog, akkor szavahihetetlenné válsz a másik szemében, hiszen csak beszélsz, de nem cselekszel. Sokan ettől zöld lámpát kapnak, és azt érzik, akkor nyugodtan csinálhatják tovább azt, ami téged bánt.

Ha valami téged bánt, ha “valamit veled nem tehetnek meg”, akkor ne csak kommunikáld, hanem valóban nyilvánuljon meg, hogy nem is tehetik meg. Az emberek egy része nehezen ért a szavakból, velük szemben, csak a tettek hatásosak.

  1. Lépcsőzetesség elve mentén haladni

Mivel arra készülsz, hogy kvázi konfliktuskerülőből válj olyanná, aki, ha kell gond nélkül képviseli magát egy konfliktusban, ezért a változásodban fontos a lépcsőzetesség. Különösen azért, mert a cselekedeteiddel átfog alakulni az önképed. Ez sokszor nem könnyű folyamat, viszont a sikerélményekkel tudod magad erősíteni, az tud adni egy kis hajtóerőt, ezért fontos, hogy lépcsőről lépcsőre haladj. Ez a gyakorlatban körülbelül abban mutatkozik meg, hogyha anyád/apád egész életedben elnyomott, akkor ne vele kezd a határhúzást, mert valószínüleg nagy falat lesz a kapcsolat érzelmi terheltsége miatt. Kezd a munkahelyeden, vagy éppen a zöldségesnél. Kezd a könnyebb helyzetekben, és onnan haladj felfelé a számodra nehezebbek/félelmetesebbek felé. Javaslom, hogy ne állj meg, mert a legtöbb trauma a szüleinkhez, az “otthonhoz” köthető, így ha a határhúzás miatt elkezded tudni az életed minden területén képviselni magad, de anyád/apád még mindig elnyom téged, akkor továbbra is aktív marad egy, az önbecsülést romboló hatás az életedben, ami hátráltatja azt, hogy felemelkedj és az lehess, aki vagy.
(plusz, ha a szülőkkel szemben nem tudod magadat adni/képviselni, az negatívan befolyásolja a folyamatodat mindenki mással szemben)

  1. A Határhúzással esélyt adsz a másiknak arra, hogy rálásson és megfejlődjön önmagában korlátozó mechanizmusokat.

Én alapvetően egy csodálatos folyamatnak látom az én-képviseletet, a határhúzást. Ennek főképp az az oka, hogy megfigyeltem magamnál és másoknál is a folyamatot, és rájöttem, hogy amikor mi az éppen aktuális igazságunkat, önnön lényünk valódiságát tudjuk képviselni, akkor a másiknak is lehetőséget adunk a gyógyulásra, fejlődésre. Tudom, furcsán hangozhat, hogy azért mert nemet mondasz, miért lesz jobb a másiknak, de gondold végig. A példánknál maradva, mindannyiunknak valószínüleg van egy ismerőse legalább, aki gyakran elkésik. Ha ezt mindig lenyeljük, és szó nélkül hagyjuk, akkor ő azt érzi, hogy ez teljesen rendben van így, és nem érez késztetést a változásra. Mindeközben valószínüleg ő is tudja, hogy ez nem szolgálja őt, lehet hogy már fontos dolgokat veszített el, fontos dolgokról maradt le ezen tulajdonsága miatt, de istenigazából azt mondja, hogy “ő ilyen és kész.” Azáltal, hogy mi nem mutatunk rá a dologra, megengedjük azt, hogy velünk szemben is működtesse, őt benne hagyjuk az önszabotáló mechanizmusban. Ám amikor megtapasztalja az illető azt, hogy ezt velünk nem teheti meg, (és ennek van következménye is) akkor az lehet, hogy elég nagy pofon ahhoz, elhatározza változtatni szeretne. S ez a csodálatos az egészben. Azáltal, hogy mi megéljük magunkat, esélyt adunk másoknak is, hogy a valódi önmaguk felé tudjanak közelíteni.

A példa ugyan aprócskának hangozhat, de ne ragadj le a példánál, nyugodtan rávetítheted mélyebben húzodó működésekre. Pl.: A barátod gyakran tudattalanul érzelmileg manipulál téged. Azért teszi ezt, mert ilyen közegben nevelkedett fel, az anyja is mindig érzelmileg manipulálta őt. Ha ezt hagyod neki, akkor ezen traumából fakadó mechanizmusával eltaszítja magától az embereket, nem fog tudni őszinte kapcsolódásokat kialakítani. Ám ha te vagy az, akivel ezt nem teheti meg, akkor esélyt adhatsz neki, hogy rálásson, mi működik benne, és akár változtathasson.

Ugyan a valóság ez, hozzá kell tennem, hogy tapasztalatok alapján az emberek többsége/egy része nem fog magába nézni ilyenkor. Azonban ha már csak egy ember is elindul a fejlődés/gyógyulás útján azért, mert veled nem tehette meg azt, amit másokkal, akkor azt hiszem megéri. Ennél a pontnál a történet már nem csak rólad szól. Már nem csak arról szól, hogy te megvéded magad, hanem arról is szól, hogy ezen “megvédéssel” lehetőséget adsz a másiknak. S ekkor felismerheted, a szívedben megjelenő igazság közvetítése valahol egy felelősség is. Nem csak magadat, de másokat is szolgálsz vele.

És nem mehetünk el amellett sem, hogy az énképviselettel, az igazság közvetítésével kitisztítod az életedet, az emberi kapcsolataidat. Az illem, a mások által kitalált erkölcs helyét átveszi a valódi erkölcs, a szívben megjelenő igazság, a helyzet valóságának a kimondása. Véget érhetnek a játszmák, a hazugság, a biccentés piszkos energiája helyét átveszi az igazság tisztasága, önmagad, majd ezáltal a mások iránt érzett tisztelet.

  1. Szeretetből nemet mondani

A sok sok elnyomás, elfojtás után, amikor megtapasztalod azt, hogy mondhatsz nemet, hogy nem kell mindig annak lennie, amit mások akarnak, hogy nem kell feladnod magadat másokért, akkor gyakran kitör a vulkán. S ez így van rendjén. Nem baj, ha a határhúzás témakörénél az első szárnybontogatásoknál kijön belőled az indulat, a feszültség, a düh. Hagy jöjjön, ha tudsz közben figyelni, azzal támogatod a folyamatot.

Ám egy idő után érdemes eljutni oda, - általában el is szoktak jutni az emberek - hogy a nemet szeretetből tudod mondani. Emögött egyszerűen az áll, hogy már “kipörgetted” magadból a rengeteg elnyomott tartalmat, már nem aktiválódik benned újra az érzés, hogy valaki megint rád akar eröltetni valamit, s időközben rájöttél arra is, hogy:

  • a nem önmagadért, nem a másik ellen van
  • nem a személynek, hanem a helyzetnek szól
  • valójában ez szolgál mindkettőtöket, hiszen így esélyt adsz neki arra, hogy rálásson, mit csinál

Amikor valaki már egy ideje tesz-vesz a témában, s közben valóban feloldódtak!feloldódnak, kitisztulnak belőle az évek elfojtásai, akkor ezen felismerések okán eljut abba az állapotba, hogy szeretetből tudja kommunikálni a nemet, szeretetből tudja meghúzni a határt. Ez egy teljesen más energetika, mint az, amikor a “másik ellen vagyok, és magamat védem”. Nem jobb vagy rosszabb, csak más. Bár az tény, hogy a megélés azért már maga a szeretet miatt is kellemesebb szokott lenni. Ettől függetlenül egyik szakasz sem kihagyható a fejlődésben, szóval ha jelenleg ott tartasz, hogy befeszülsz, ha valaki rád akar valamit erőltetni, és indulatosan védekezel vagy éppen támadod őt, akkor most ezen sorokat olvasván, kérlek ne kezd el magadat szapulni, teljesen okés az is.

Röviden és tömören ennyi lett volna, ha maradt kérdés, akkor írj bátran. Ha pedig azt érzed, hogy dolgod van a témával, ám nem szeretnél egyedül haladni az önismeret göröngyös útján, érdemes felkeresni egy szakembert.

Ölellek,
Lélektolmács

További cikkek

Írj nekem

Kapcsolat

Email: hello@andrisvarga.com
Telefon:
 +36 30 164 67 97

Írj nekem

Amilyen hamar csak tudok, válaszolok!

Thank you! Your submission has been received!
A manóba! Nem sikerült elküldeni. Kérjük próbáld újra!