Ahogy szoktam mondani, “A világ nem annyi, amennyit beletöltesz, hiába próbálják elhitetni veled. A világ annyi, amennyit érzékelsz belőle.” Ezen gondolatmeneten elindulva fogunk ma evickélni, és meglátjuk, merre kötünk ki.
Mindannyian mély, intim kapcsolódásra vágyunk valahol legbelül. A szeretetért képesek vagyunk eldobni magunkat, s hagyni, hogy lebecsmérelve, tisztelet nélkül viselkedjenek velünk. Rengeteg hangzatos mondat van, mint például: “Te vagy mindennek a közepe. Minden belőled indul ki. Te vagy az origó.” stb. stb. És ezek mind igazak is, azonban azt gondolom megéri kifejteni mélyebben, hogy mégis miért fogod tudni sokkal jobban élvezni a külvilági forgatagban magadat, ha először nem a külvilág, hanem önmagad fel nem térképezett vad ösvényein indulsz el.
Ahogy a fenti idézetben is írom, a világ már kész van, nincs, mit beletölteni. Persze a teremtés mindennek az alapja és talán egyik fő indoka is annak, amiért itt vagyunk, hogy megtapasztaljuk saját teremtésünket, de viszonylag hamar rá lehet jönni, hogy számodra a legfontosabb az, hogy mit tudsz felfogni a valóságból. Hiszen, ha nem érzel ízeket, akkor hiába adok neked egy ízletes, édes banánt, nem fogod érezni. Ebben az esetben, hiába adok neked még több, meg még több banánt, akkor sem fogod érezni. A fogyasztói társadalom nagyjából erről szól. Belső tartam helyett érzékszervi kielégítés, de az is olyan mértékben, amitől az érzékszervek tompulnak, s így többszörös mennyiséget kell bevinni, hogy meglegyen a várva várt hatás.
Ki a síri, látszólag passzív csöndben magára lel, számára társaságban új dimenziók nyílnak.
Minden Te benned, az egyénben történik. Bárhol is légy, amit érzékelsz, amit felfogsz a világból, az Te benned történik. Magyarán hiába indulsz el kifelé és keresel jobb munkát, szebb autót, szebb párt magad mellé, ha belül nem változol, nem fogsz tudni felfogni többet belőle. Nem lesz gazdagabb megélésed. A Te saját kis receptoraidon múlik az, hogy hol tudod magad szabadnak és boldognak érezni, s hol nem. Nem a külvilágon.
A receptoraid pedig csak a belső munka árán kezdenek el élesedni. Ezért igyekszem minden hozzám érkező figyelmet önmaga belső tartalma felé irányítani elsősorban, mert az elmélyülés és a Jelenlét hatására egy olyan érzékelés nyílik meg számára, amivel elindulva a külvilágba, azt fogja tapasztalni, hogy minden színesebb, minden élettel telibb, részletgazdagabb, egyszerűen Minden Több, Minden Jobb!
S nem azért, mert a külvilágban bármi is változott volna, minden ugyanolyan maradt. Egyszerűen a szemüveg lencse lett megtisztítva, amin keresztül szemléljük a világot.
Muszáj felismerni, hogy ha önmagadban nem találod a Teljességet, akkor hogyan találhatnád meg a külvilágban vagy egy másik emberben? Nem tudsz észrevenni olyasmit, amivel valamilyen szinten nem rendelkezel. Egyszerűen nem ismered fel. A külvilágban keresendő szeretet, teljesség, biztonság egy illúzió, melynek végén mindig azt tapasztalod, hogy ugyanott vagy, mint előtte. Semmi sem változott.
Bármit is akarsz mások által megkapni azért, mert hiányban szenvedsz belőle, alá-fölé rendeltséget és függési viszonyt fog létrehozni. S ugyan azért indultál kifelé, mert hiány volt benned, ezen folyamat csak tovább erősíti a benned tomboló űrt, így ez egy ördögi csapda, amiből csak egyetlen út vezet kifelé…
…s ez az út önmagadon, a szíveden keresztül vezet.
A fájdalommal átitatott magányban, és a nehézségekben kovácsolódott erőben leledzik.
Ismerd fel, hogy ha ami nincs, azt hogyan adod másnak? Hogyan adod őszintén, feltétel nélkül? Biztos, hogy nem vársz érte semmit? Hiszen rosszul esik, ha nem kapod vissza. Ebben mutatkozik meg az árnyékban megbúvó elvárásod.
Meglehet, hogy az egyedüllét gazdagságát felismerni olykor nem könnyű. Meglehet, hogy legszívesebb menekülnél önmagad elöl. Előbb a többi embert hibáztatod, amiért kihasználtak, utóbb önmagad, amiért hagytad. Ám egyszer csak meg fogsz nyugodni. Ott fogsz ülni a csendben, és azt fogod érezni, hogy minden jó. Minden a helyén van.
S ekkor elindul azon fázis, amikor elkezd az önmagaddal töltött idő kellemes, édes lenni.
Ez egy fontos fázis, mert ebből rügyezik ki a Csend gazdagsága. Amikor már nem kínoznak a belső hangok, amikor már csak úgy jó magaddal lenni. Ekkor érik meg a belső tartalom. Az a belső tartalom, ami valójában mindig is ott volt, csak te nem foglalkoztál vele, mert kifelé indultál. Ám most, hogy ráleltél, felismered, mennyire gazdag vagy, ugyanakkor mennyire nem ismered magad. Mennyi minden felfedezni való vár rád. Ezen az úton haladván, a folytonos mélyülés és egyre nagyobb nyugalomra és békére lelés hozza magával azt, hogy a külvilágból egyre többet kezdesz felfogni.
Hirtelen, ami eddig unalmas volt, most izgalmassá válik. Amit eddig elítéltél, arra most azt mondod, érdekes. Azon dolgokat, miket utáltál és ki nem álltál, most gyermeki szemekkel, s nagyra tárt szívekkel fogadod be. Hirtelen kinyílik egy új világ, ami valójában nem is új, hiszen mindig a szemed előtt volt, csak…
…csak nem vetted észre.
Jó elmélyülést kívánok magadban, a csendben.
Sok szeretettel,
Lélektolmács
Ui.: Ha szeretnél velem dolgozni, privát üzenetben vagy az alábbi email címen tudsz jelentkezni egy rövid bemutatkozással és az elakadásod ismertetésével: hello@andrisvarga.com
