Tudatosság, Jelen, Önismeret

Élj a jelenben...Ez mégis mit jelent?

Aki elindul az önmegismerés irányába, ő biztosan hallja, hogy élj a jelenben...de mégis mi a fenét jelent ez és hogyan csináld?

Egy ideje már nem írtam semmi hosszabb dolgot, viszont most egy jó témát fogunk megpengetni, úgy hogy vágjunk is bele.


Tipikus new age-es szólás lett az “élj a jelenben” kifejezés, ami mellől persze a mindfulness sem hagyható ki. Lassan divat “önfejlesztéssel” foglalkozni. Minden sarkon egy meditációs oktató és persze a modell csajokkal megtöltött fancy “jóga” termek mellett sem mehetünk el. Nincs azzal baj, hogy az alapvetően mély értékeket közvetítő dolgok populárissá válnak, azonban ez mindig együtt jár a felhigulással is. Ha pedig felhigulás van, akkor neked kedves olvasó érdemes nem csak nyitottnak, de ébernek is lenni. Mindezt, hogy felismerd, hol közvetítik a valódi értéket s hol játszanak a felszín színpadán. Így érkezünk vissza az alap témánkhoz. A jelenlét megélése, pontosabban a jelenné válás nagyban hozzá fog segíteni ahhoz, hogy felismerd, mi valódi s mi akar annak tűnni.


E képesség elsajátítása, fejlesztése fogja lepucolni a múltad s az élet által rád aggatott szemüveget. Azt, amivel a valóság helyett csak a valóságról alkotott képet látod. A moziban nem tudsz elkülönböztetni a korábbi történésektől, se nem azoktól, amit gondolsz a vásznon látottakról. Miközben a mozi szüntelenül zakatol a figyelmed elkalandozik. Néha a filmet nézed, néha gondolkozol a filmen, néha idegeskedsz, mert a mögötted ülő hangosan falatozza a popcornt, néha pedig arra gondolsz, vajon a párodnak bejött-e a jegyárus.


Mielőtt belecsapunk a Nirvana közepébe, át kell beszélnünk néhány dolgot.


I. Miért nem fognak a gondolataid előre vinni? (legalábbis egy ideig)

A racionális gondolkodás, a logika úgy működik, hogy az eddigi ismereteidet, tapasztalataidat összegzi, abból levonja az összefüggéseket, majd tanulságokat kreál. Ezáltal te elméletileg egyre kevesebb “problémával” fogsz találkozni. A logika olyan, mint egy híd, ami összeköt minden eddigi megszerzett tudást. A probléma az, hogy ha valahol teljesen máshol szeretnél kikötni az életedben, valamilyen teljesen más eredményt szeretnél elérni, mint eddig, akkor az eddigi gondolkodásodat, azt ahogyan működik az elméd kéne megváltoztatni. Na már most mivel az elméd a múltat használja föl ahhoz, hogy egy biztonságos jövő felé tudjon terelni, így mondhatjuk, hogy a múltad nagyban meghatároz, hátráltat abban, hogy valamit teljesen mást hozz létre, teljesen más minőségben éld meg az életed, önmagad.


II. Miért nem működik a “ne gondolkozz” jótanács?

Voltál néhány jóga órán, esetleg elkezdtél meditálni, majd mikor az ismerősödnek mesélsz a folyamatosan zakatoló elmédről és a gondolat cunamiról, ami néha elkap, akkor ő csak rávágja, hogy ne gondolkozz. Te pedig a következő alkalommal bűntudatot érzel, amiért mégis gondolkozol. Ismerős?


Ahhoz, hogy felismerd, miért badarság a “ne gondolkozz” jó tanács annak ellenére, hogy kevésbé tapasztalt manifesztáció, jelenlét és ki tudja még milyen guruktól is hallhatod, meg kell érteni az elme működését. Az elme olyan, mint egy autó, amiben nincsen fék. Ez mit jelent? Azt képzeld el, hogy rengeteg gázpedál van az autóban. Az egyik gázpedál például a “nem akarok semmire gondolni”. A másik “ne gondolkozz”, és így tovább. Minden egyes akarás, tett (gondolkodás) olyan, mintha rálépnél a gázra. Pörgeted az autót. Amikor ellepnek a gondolatok téged s te elkezdesz ellenük küzdeni, olyankor taposod a gázpedált, mert csinálsz valamit. Küzdesz ellenük. A csend akarása is csinálás. Mindegy mit akarsz, amíg akarsz, addig csinálsz.


Mégis akkor mit csinálj, hogy megjelenjen a nyugalom, jöhet fel benned a kérdés. Nagyon egyszerű. Illetve annak hangzik és gyakorlás által valóban az is. Egyszerűen hagyd, hogy az legyen, ami van. Jöjjön, aminek jönnie kell. Egyetlen feladatod, hogy figyeld meg. Ne azonosulj vele, csak figyelj a háttérből. S amint hagyod, hogy az legyen, ami van és csak figyelsz, az autó elkezd lassulni. Nem a féket kell nyomni (mert nincs), hanem a gázpedálokról kell levenni a lábadat és az autó elkezd lassulni, míg nem szépen megáll. Itt újabb érdekes kérdéseket pengetünk meg, hisz ha eddig azonosítottad magad a gondolataiddal, a mentális zajjal, a belső hanggal, ami megszólalt benned, akkor mégis hova tűnsz te a csendben, amikor nincs semmi? Te mégis ott vagy. De..akkor ki vagy te? Lehet nem csak annyi vagy, amit gondolsz magadról? Lehet nem a test, az érzelmeid, a gondolataid az életedben kapott neved és személyiség vagy? Jobban mondva nem csak az.


Visszatérve a témánkhoz, ahogy említettem egyetlen feladat van, az pedig a figyelem. Nem azonosulok azzal, ami feljön bennem. Nem is küzdök ellene. Tudom, hogy csak egy gondolat. Az elején lehet cél, hogy egyáltalán rajtakapd magad, hogy gondolkozol. Már az is óriási dolog lehet. Amint észreveszed, amint elkapod, lehet hogy el is illan a gondolat:)

Tehát hagyom, hogy legyen, ami van, nem küzdök ellene, nem azonosulok vele, csak figyelem a háttérből. Én vagyok a figyelem, ki mindez mögött van és létezik, ki sosem született és halt meg, örökkön örökké él és van.


Leegyszerűsítve. Ne gondolkozz alatt sokan azt értik, hogy ne azonosulj a gondolataiddal. Azonban, ha nem akarsz gondolkozni, az is egy akarás, tehát az elmédet pörgeted, biztosan nem fog megállni. A figyelem lesz az, ami neked kell. Vedd észre, ha épp elvesztél a fejedben. A figyelmed erejével teheted meg azt, hogy nem a fejedben élsz. Amire figyelsz, az van.


Ha a felhőre figyelek, a felhő van, a jelen, a semmi és minden egyszerre. Ha közbe bekúszik egy gondolat, akkor már arra figyelek. Abban a pillanatban már nem élem a jelent, a felhőt teljes magában. Nem teszek semmi különlegeset, egyszerűen visszairányítom a figyelmemet a jelenre, a felhőre. Ami utána lehet akár a fű, amiben heverészek, az állatok, a táj. Figyelem az embereket, ahogy játszanak s átélem az élményt, mindeközben érzem a lágy szellő érintését, hallom a csiripelő madarakat, az ugató kutyát s a magasban elhaladó repülőt. Mindent egyszerre. Gondolatmentesen befogadom az életet, a csodát, mi körülvesz. Persze, nem mindegy, mennyi ideig tudja valaki ezt élni s gyakorlás is szükséges hozzá bőven.


Egyébként gyerekként rengeteg időt töltöttél ebben az állapotban. Csak játszottál a többiekkel felesleges gondolkodás és agyalás nélkül élted a szüntelen jelent. Nem el kell érni valamit. Vissza kell találnod. Azonban most már tudatosan.


S ugyan egy élményemet az előbb írtam le, milyen is megélni a jelent, ahhoz hogy ezt valóban meg tudd élni, még egy fontos dolgot megéri átbeszélni.


III. A jelent nem élheted meg, ha címkézel, véleményezel, ítélkezel.


Figyeld csak meg magadat, mikor legközelebb sétálsz az utcán vagy épp utazol a metrón, milyen gondolataid vannak másokról? Legtöbben folyamatosan címkékkel látjuk el a körülöttünk lévőket. Neki szép a haja, a másiknak a segge jó, valakinek meg drága az autója. De mégis miért fontos ennek az elhagyása a jelen megéléséhez? Hát azért, mert ez is mentális zaj. Ha figyelmesen olvastál korábban, akkor most tudhatod, hogy a címkézésed, a véleményed valójában csak a múltad és a személyiségeden átfuttatott maszlag. A valósághoz vajnyi köze van. Mégis ott van, mint réteg közted és az élet között. Egy réteg, mi távolságot kreál. Egy réteg, mi torzít s becsap. Valóban annak látod a dolgokat, mint amik? Valóban a valóságot látod vagy csak a képet, mit annak hiszel?


A vélemény olyan, mint egy mocsár. Bekebelez, körbefon téged s nem hagy szabadulni. Elzár a szabadság elől. A valóság színtiszta felfogásához el kell hagyni a dolgok folyamatosan véleményezését, mert a vélemény csak a mentális szerkezeted végterméke. Azonban te több vagy, mint egy mentális szerkezet. Hisz, amikor megéled a meditációban a gondolatmentes csendet vagy amikor épp orgazmusod van és pillanatra minden kiszabadul és eltűnsz az élményben, akkor nincs mentális zaj, mégis ott vagy és megéled. Ki van ott?


Amikor felnézel a gyönyörű égre este, máris megjelenik benned a gondolat, “hű de szép”. Ezt vagy magadban vitatod meg vagy ki is mondod. S a véleményed máris elvette a tiszta megélés csodáját. Ott már nem gyönyör és befogadás van. Már csak te gondolkozol s ott a gát közted és a valóság megélése között.


Az ég, az az ég. Az, hogy szerinted szép, az már csak a véleményed, az az egy mentális katyvasznak az eredménye. Hidd el a véleményezés nélkül, a figyelem és tiszta befogadással is ugyanúgy át fogod élni s érezni fogod a gyönyörű eget. Sőt! Így fogod csak igazán megélni, milyen élményt is ad a látványa. A vélemény nélkül az élmény nem veszik el, pont, hogy a vélemény veszi el az élményt. A vélemény zár be a fejedbe a valóság elől.



Most, hogy átbeszéltünk néhány alapvető dolgot, nézzük meg, mit is jelent ez a jelenben élés dolog. A jelent éled, amikor gondolatmentesen létezel. Amikor címkézés és véleményezés nélkül figyelemmé, jelenlétté válsz. Na most, ha jártas vagy a mindfulnessben, akkor már halhattál erről a dologról valamilyen formában. A mindfulness a jelen megéléséről szól, amiben segítséged az 5 érzékszerved. Hiszen, mi történik reggel? Kimész fogat mosni és miközben mosod a fogad hol vagy? Hát ott nem...Gondolkozol, mi lesz majd a munkádban vagy délután a gyerekkel. Nem éled meg a pillanatot, így aztán egy fogmosás számodra nem élmény. Az ember, aki eltávolodott valós önmagától folyamatosan keresi a hatalmas impulzusokkal járó élményeket. Miközben, ha megtanulod érzékelni a valóságot a maga szépségében, akkor egy egyszerű fekvés vagy sétálás is eksztázis élménnyel járhat. Bizony, jól hallottad. De próbáld ki, hogy legközelebb fogmosás közben figyelsz. Figyeled, ahogy jár a kezed, érzékeled a szádban lévő fogkrém ízét, hallod a hangját, ahogy folyamatosan változik. Befogadod a képet, mi előtted van. S ha unalmasnak találod és elindul a gondolkodás, csak vidd vissza a figyelmed.


Az emberek nem véletlenül járnak elvonulni a világ elől. Néhány nap alatt olyan szinten lecsendesedik az elme, hogy a gondolatok eltűnnek. Ami van, az van. Ebben a létezésben, ebben a meditatív állapotban maga a létezés ad örömöt. A világ nem annyi, amennyit beletöltesz, hiába próbálják meg veled elhitetni. A világ annyi, amennyit érzékelsz belőle.


A gondolatmentes lét csak hogy idézzem az egyik barátomat, “Olyan, mint a fogmosás. Szépen lassan átmossa a létezésedet.”


A figyelmed, mint egy eszköz, mindig ott van neked és bármire rá irányíthatod. Ha elöntenek a gondolatok, a figyelmed erejével térhetsz vissza a pillanatba. Nem véletlenül indul sok meditáció légzésgyakorlattal vagy mantrákkal. A szétszóródó figyelmet ezzel ráirányítják egy dologra, (légzésgyakorlat vagy mantra) majd erről az egy dologról könnyebb levenni a figyelmet és csak lenni, mint a káoszból egyből a semmibe érni.


Én kezdeti feladatnak szoktam adni ügyfeleknél azt, hogy menjenek ki a természetbe egyedül és csak figyeljék a testüket. Ezt te is kipróbálhatod. Figyeld, ahogy a tapad talajt ér. Ahogy a szellő hozzáér a bőrödhöz. Miközben sétálsz tudatosítsd a tested. Érezd minden egyes testrészed. S miközben jársz, kelsz, ne feledkezz meg önmagadról.. Ha jönnek a gondolatok, csak tereld vissza a figyelmedet a testedre. Miközben sétálsz, érezd az egész tested, az összes testrészed.


Így lesz valaki tudatos a testére. Azért a természetbe és azért egyedül, mert városban sokkal több az impulzus. Minden el akarja vinni a figyelmedet és nehezebb élni a jelent kezdetben. Majd kipróbálhatod tömegközlekedésen. Esetleg ott, ha nem megy, akkor irányítsd a figyelmedet a légzésedre, miközben utazol. Pár perc és garantáltan elönt a boldogság. Pedig nem nagy kunszt. Az alapállapotunk a béke és öröm. Azonban a mai világ nem segít abban, hogy a mentális zajunk kisebb legyen, sőt… így amikor az alapállapotunkban létezünk, azt egy csodának éljük meg. Legalábbis én, amikor először elkezdtem élni a jelent a mindennapokban, úgy hogy nem csak pillanatokra, hanem bármilyen tevékenység közben akár egyedül, akár másokkal, akkor azt éreztem, mintha egy új világ nyílt volna ki. Hihetetlen volt.


Futunk folyamatosan, mert azt hisszük, hogy a fancy nagyratörő céljaink fogják nekünk megadni azokat az érzéseket, amiket keresünk. Pedig, ha rájössz, hogy a jelen megélésével már most is egy teljesen más minőségben élheted meg ezt a csodát, amit életnek nevezünk, akkor lehet máshogy telne a célodhoz vezető út. S ez a lényeg. Nem kell lemondani célokról. De az, hogy szenvedéssel és hiánnyal vagy örömben és békével haladsz a célod felé, az nem mindegy szerintem.


Ha egyedül megtudod élni a jelent, akkor utána gyakorolj társaságba. Emberek között. Izgalmas, gyors, impulzív események közben. S itt elfog kapni az újabb felismerés. A jelent nem csak elvonulva az élettől egy erdőben vagy barlangban lehet élni. Ohh ugyan. Az igazi dolog, amikor a jelent éled egy baráti összejövetelen, ahol látszólagosan gyorsan történnek a dolgok. Ekkor felismered, hogy mennyivel jobb érzés így megélni ezeket az eseményeket, pillanatokat. S ekkor megérted..


...Ha a jelent éled, minden színesebb, minden élettel telibb, minden valódibb, minden teli van csodával. Ekkor rájössz, hogy amit eddig éltél, az közel sem volt ehhez fogható.


Rájössz, hogy nincsen baj a vágyakkal és célokkal. Nem kell róluk lemondani. Azonban a világ azt akarja veled elhitetni, hogy sikeresnek, (mit jelent a siker?) különlegesnek és a legjobbnak kell lenned. Azt, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha üldözöd az általuk beléd táplált vágyakat, mik ha téged igazán boldoggá nem is, őket legalább gazdaggá teszik.

Azt akarják veled elhitetni, hogy ha nem vagy “valaki”, akkor nem vagy értékes. A világ a külső dolgokhoz láncolja az értékességet s amíg ezt nem ismered fel, addig szenvedni fogsz.


Vicces nem? Egy belső érzést, hiszen minden az egyénben, te benned történik, láncolnak hozzá egy külső dologhoz, s tesznek ezzel rabszolgává.


A tudatos jelenlét, az itt és most, a jelen pillanat, a jelenlétté válás, hívjuk bárhogy…

ez az, ami által valóban megnövelheted az élet megélésének a minőségét s tapasztalhatsz meg egy valóságot, amiről azt gondolom, hogy mindenkinek megéri megtapasztalni.

Mindezt bármilyen külső dolog nélkül. Ez csak a tiéd, nem kell hozzá senki és semmi, csak a tudatosság fejlesztése a figyelem erejével.


S máris egy úton vagy… egy úton, ahol nem kell várni a pénteket s nem ráz ki a hideg a hétfőtől. Egy úton, ahol nem futsz a különleges élmények után, ahol az unalmas többé nem unalmas, mert az élet részletgazdaggá válik.

Legyetek jók!

- V.A.



Írj nekem

Kapcsolat

Email: hello@andrisvarga.com
Telefon:
 +36 30 164 67 97

Írj nekem

Amilyen hamar csak tudok, válaszolok!

Thank you! Your submission has been received!
A manóba! Nem sikerült elküldeni. Kérjük próbáld újra!