“Honnan tudom, hogy egy döntést a szívemre hallgatva vagy egóból, racionálisan hozok meg? Ha eldöntöm, hogy most a szívem után megyek, abban is ott az egó.”
Néhány hete kaptam ezt a kérdést, azért ezt választottam, mert ez egy visszatérő téma, és sokakban teljesen jogosan ott libeg ez a bizonytalanság. Hiszen tőlem is hallhatod, és más hozzám hasonló figurák is hangoztatják, hogy hallgass a szívedre, már már közhely ugyebár, ám mint tudjuk, minden közhely igaz.
Válaszomnál úgy tűnhet, hogy nem egzaktul a kérdésre válaszolok, de ez csak azért van, mert próbálom rendszerszinten leírni a mögöttes működtető logikát, így nagyobb megértést kapunk a témával kapcsolatban, és benne lesz a válasz is.
Az illető a kérdésében több fontos dolgot is megemlített, amit érdemes még az elején letisztázni, hogy s mint.
Szív:
A szív, mint fogalom azért lehet becsapós, mert nagyon sokan az érzelmeket értik azalatt, még azok között is, akik tanítják. Azonban a valódi szívbéli minőség, az nem az érzelmekről szól, hanem az intuícióról, megérzésről és az érzelmek egy mélyebb, nehezen megfogható minőségéről, ami túlmutat az ego, személyiség által generált érzelmeken. (lásd lentebb)
Ahhoz, hogy megértsük a szív minőségét, tudományos és spirituális irányba is elindulhatunk. Úgyis egyben végződik a kettő. Spirituális szempontból a szívcsakra a negyedik csakra a hét fő csakrából. Középen helyezkedik el, három alatta és három fölötte. Nagy szerepet játszik abban, hogy az egyén energiáját harmonizálja, egyensúlyba hozza, ezért a heves érzelmi ingadozások nem segítik a működését, s valójában a heves érzelmi ingadozások rá is mutathatnak a szívcsakra állapotára. Egy erős szívcsakra képes nagyon intenzív érzelmeket megélni, ám mégis egyensúlyba tudja tartani a dolgokat. Ez tudatosságot igényel.
A zárt szív nehezen tud kapcsolódni önmagához és a külvilághoz, falait sérülések okán húzta fel azért, hogy megvédje magát. Ez itt már az ego szintere, az ego védekezéseként húzodnak fel a falak a szív köré, ezzel korlátozódik a szívcsakra működése, ragyogása.
Egy tudományos kísérletben a következő zajlott le:
A gépen véletlenszerű sorrendben képek jelentek meg az előtte ülő embereknek. Ezen képek között voltak rémisztő, ijesztőek és voltak nyugalmat, boldogságot sugárzó képek. A kutatás során két dologra is rájöttek. Nem az agy, hanem a szív reagált a leghamarabb egy kép megjelenésénél, és adott le jelet az agynak, majd az adta a jelet a testnek. A másik, és talán fontosabb felfedezés az volt, hogy a szív az ijesztő képeknél már a képek megjelenése előtt reagált, és jelzést adott az agynak. Kvázi felkészítette arra, hogy mi fog történni. Természetesen itt a másodperc töredékéről beszélünk. Megjelenhet a kérdés teljesen jogosan, honnan tudta a szív, hogy ijesztő kép fog jönni?
Itt ér össze a tudományos felfedezés a spiritualitással, és azzal, amit mindannyian tapasztalunk olykor erősebben, olykor gyengébben a mindennapokban. Ez az intuíció. Az intuició nem arról szól, hogy megérzünk valamit, ami MÉG nincs, hanem arról, hogy megérzünk valamit, ami MÁR van, csak idővel arrébb létezik. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az idő relatív, és azt, hogy már minden VAN, minden egyszerre történik, a pillanatról pillanatra való, múltból, jövő felé haladás csak a tudat figyelme által létrejövő megélés, akkor egészen logikussá és érthetővé válik, hogyan működik az intuíció.
A szívnek megvan a képessége, hogy a jelen pillanattól eltérő pontból is felfogjon információt az idő síkján, ha ez szükséges. Fontos, itt a szív alatt elsősorban nem a fizikai szívet értem, hanem a szívcsakrát, aminek viszont a fizikai megnyilvánulása a szívünk, mellyel szoros összeköttetésben áll.
Ha megfigyeled, a legtöbb embernél a veszélyhelyzetekben kapcsol be a megérzés, tehát leggyakrabban önmagunk megvédésére jelenik meg ez a “szuperképességünk”, ám gyakorlás, érzékenység és tudatosság hatására ez változhat.
Ego:
Eddigi rálátásom szerint az ego a személyiségünk, annak a működése, és egy konkrét energia, ami a születésünktől kezdve elkezdett kialakulni annak érdekében, hogy életben tartson minket. Ego=én. Az a kis én, akit most magadnak élsz meg az idő nagy részében. Akinek van egy neve, aki egy személy most itt. Akit befolyásolnak a sérülései, a mintái, sémái. Mivel az ego maga a földi szerep, ezért születésben és halálban, így elmúlásban gondolkozik. Mivel legföbb feladata, hogy az ÖNÖS érdekeket érvényesítse, ezért mindent önmagához köt és próbálja életben tartani az egyént itt. Így viszont fél az ismeretlentől, fél a haláltól.Még sokat lehetne róla beszélni, érdekes egy találmány, de most egyenlőre ennyi elég ehhez a kérdéshez szerintem.
Racionalitás:
A Racionalitás igazából azt jelenti, hogy van értelme. Legalábbis az ELME nézőpontjából. Racionálisan meghozott döntés annyit takar, hogy értelmesnek tűnő döntés.
A legtöbb ember azért állítja szembe egymással a szívbéli döntést a racionálissal, mert a racionálisnál lát az elmével egyfajta logikai összefüggést, pl: Ha mindennap edzek, akkor előbb vagy utóbb, de le fogok fogyni. Ez ugye logikusnak tűnik. Főleg azért is, mert nagyon fizikai, az elme számára könnyen megérthető. De mondjuk az, hogy egyszerűen a lelki terheim lerakása és a felszabadulás, örömben, gyönyörben töltött idő által fogyjak le, az már kevésbé tűnik racionálisnak, mert lelki-szellemi síkon történő változásról beszélünk, amiben már a földhöz ragadt elme nehezebben látja meg az értelmet, összefüggést, pedig ott van.
Arra akarok célozni, hogy mi racionális, meg mi nem, az csak tudatosság és nézőpont függvénye. A szívbéli, intuitív döntés is pontosan lehet racionális attól, mert éppen nem látjuk az ok okozati összefüggést.
Az elme szintjén mindig az lesz racionális, aminél tisztán látja, hogy miből, mi lesz. Ám ha elménket nem fejlesztük, akkor örök harc lesz az elme és a szívünk között, valahol a kérdés is ezért jelenik meg sok emberben. Mert két minőség, két világ áll szemben egymással, ami egyébként nem szükségszerű. Egyik tudja segíteni a másikat, sőt az egységben mindegyik tökéletesen elfoglalja a helyét, azaz egy kiegyensúlyozott egyénben a szív-fej kettőség harmóniában van.
Megérzés-Szív, Racionalitás-fej.
Ebből fakad a férfi női különbség. Tudod, amikor te Nőként beszélsz a helyzeted érzelmi részéről, és esetleges érzelmi támaszra lenne szükséged, te férfi pedig hozod a logikus megoldásaidat, mert te meg ebben gondolkozol, és ha egyik fél sem tudja meghaladni nemiségéből adódó korlátozott nézőpontot, akkor van az, hogy megy a veszekedés, és nem értik meg egymást a felek.
Visszatérve:
Tegyük fel, úton vagy a munkába autóval. Valamiért megjelenik benned az érzet, hogy ma másik útvonalon kéne menni. Még nem tudod, miért, de ezt érzed. Még nincs dugó, még nincs semmi arra utaló jel, hogy valóban máshol kéne ma menned. A leragadt elme itt nem látja az összefüggést, aközött, amit érzel és a valóság között. Hiszen még konkrétan nincsen értelme annak, amit érzel, mert mész az úton, és minden rendben van. Tegyük fel, úgy döntesz, hogy nem hallgatsz a megérzésedre, mész a szokásos úton. Néhány perc múlva pedig egy hatalmas dugóban találod magad, mert ütközés történt. Ott állsz a dugóban, és arra gondolsz, ooohh, hát én éreztem, hogy nem kellett volna erre jönni, de nem hallgattam rá.
Ez a példa jól bemutatja, hogy mi az alapvető ellentét a kettő működésben: Intuítív, szívbéli vs elméből való létezés.
Igenám, viszont ha trenírozod az elmédet, akkor az elsőre indokolatlan döntéseknél is érezheted azt, hogy racionálisan döntesz. A szívedre hallgatsz, mégis racionálisan döntesz. Ha az elméddel el tudod fogadtatni, hogy a szíved képes az idő több pontjából is információhoz jutni, ezért BIZTOSABB döntéseket tudsz onnan hozni, akkor az elme felismeri, hogy ohh, hát ez így még jobb is nekünk, és látni fogja az értelmet abban, hogy intuitivan működj. Jó, mi? Így válik az intuitív működés racionálissá. Valójában ez csak egy játék. Mert az intuítv működésben alapvetően ott az ÉRTELEM, ott van, hogy hogyan működik, logikus, csak gyakran nem látjuk át emberi szemmel, ettől még logikus, szóval ezért semmi sem válik semmivé.
Egyszerűen egy felismerésről beszélünk most. Az elme felismeri, hogy a szívre hallgatni JÓ döntés. Racionális, logikus, van értelme. Még akkor is, ha nem látja át teljesen a szív működését. Mert ha az elme felismeri, hogy az intuitív döntések bejönnek, akkor el tud kezdeni bízni a szívben.
Ennél a pontnál a kérdés egy része relevanciáját veszti. Foglalkozzunk azzal, ami megmarad.
Az pedig aszív vs ego kérdése. Nagyon érdekes a téma, ahogy a kérdező is érzi, a szívbéli döntésekben is ott lehet az ego. Az ego nagyon ravaszul jelenik meg a döntéseink mögött. Van, hogy könnyen észrevehető, mert átlátszó, és van, hogy csak nehezen látszódnak meg az egóval átszőtt szálak.
Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk vitatni, fontos valamit még tisztázni az egoval kapcsolatban. Ami pedig az, hogy a gondolataid és az érzelmeid 90-95%-a (saccperkábé) az egobol származik. Tudom, ez furcsa lehet, mert az önismereti utadon sokaktól hallhatod, hogy hallgass az érzelmekre, ne nyomd el őket, stb.stb. Én is gyakran mondom, hogy elnyomni nem szabad őket, de az érzelmek vak követése, az azt feltételezi, hogy az illető nincs tisztában az ego működésével és avval, amit fentebb leírtam. Illetve sokan azt gondolják, hogy csak a nagyon szélsőséges viselkedések az egoista viselkedések, de ez sem igaz. Az már csak az, amire a laikus ember is azt mondja. Az már az, ami kiüti a szemedet, annyira feltűnő.
Egyszerű példa, gondolj bele, hogy egy adott helyzetet mindenki a saját személyiségének megfelelően él meg. A saját egojának megfelelően. Az az ego, amelyiknek kisebbségi komplexusa van, az a gazdag emberek között, a kisebbségi komplexus érzését, a kicsi vagyok, nem vagy elég érzését kezdi el megjeleníteni. Ebben semmi isteni nincs, ez nagyjából egy kiszámítható, robotikus, jelen esetünkben bio-robotikus működés. Az ego a saját kialakulása, sérülései alapján, az adott, szokásos érzelmet és gondolatot jeleníti meg.
Ha figyelmesen olvastál, itt már egy fontos különbség kitűnhet. Az ego mindig a mintái, sémái alapján reagál kiszámíthatóan. Az intuíció viszont mindig a Jelen pillanatnak megfelelően működik, nem sablonokból működik. Ez már egy alapvető különbség.
Aztán ott egy másik, hogy az ego mivel nem érzi magát elégnek, ezért nagyon gyakran támadásnak veszi a dolgokat, így gyakran védekezik. Bosszút akar állni, és például feltölti az, ha egy szakítás után látja a másikon, hogy őt is megviseli ez a dolog. Ebből azt érzi, hogy ő fontos volt neki, ebből pedig értékesebbnek gondolja magát, így energiát nyer. A szív sosem akar a másiknak rosszat, nem akar bosszút állni, nem érzi magát többnek azért, mert valakire nagy hatással volt. Mivel képes átlényegíteni az idő hullámait, ez azt jelenti, hogy képes kiterjedtebb dimenziókat felfogni, ezért ezen egoista, emberi viselkedésen túl van, túl mutat. Nem ebben létezik.
Egy fontos dolog, ami most választ adhat a kérdésre.
Az ego mindig meg tudja magyarázni, hogy a döntése majd miért lesz neki jó. Mit fog tudni belőle nyerni. A szív nem magyaráz semmit, mert nincs rá szüksége. A Szív szintén TUDJA, hogy a döntése miért születik, de gyakran csak az események bekövetkezte után tudatosul, hogy miért is kellett meghozni ezt a döntést. Ezt már biztosan tapasztaltad.
Visszatérve a példánkra. Ülsz a kocsiban, érzed, hogy más útvonalon kéne ma menni. Lehajtasz, majd amikor haladsz az új útvonalon, egyszer csak meghallod a rádióban, hogy óriási karambol és dugó alakult ki ott, ahol szoktál jönni. És bumm, abban a pillanatban elme szintjén is megérted, hogy a megérzésed miért jelent meg. Beigazolódott, amit megéreztél.
Tehát az elme emberi logikával gondolkozik, ezért legtöbbször meg tudja magyarázni, mit miért tesz. Nagyon gyakran a szívbéli döntéseknél ez nincs jelen, mert az elme racionalitását meghaladja. És ez rámutat az egoista érzelmekre is, ott is könnyen észrevehető ok-okozati összefüggések lelhetőek fel.
Végezetül:
Az ego mindig heves érzelmeket generál, amik labilisek, gyorsan változnak. Az intuíció lágyabb, nehezebben észrevehető, mélyebben leledzik, és általában nem kényszerít cselekvésre, míg az egoista érzelem, az hajt, mint a tatár. Az intuíció mindig az adott helyzet igazságát mutatja meg, akár egy olyan döntést is mutathat neked, amivel te éppen lemaradsz valamiről, amivel nem nyerészkedsz, míg az ego mindig a saját érdekeit nézi elsősorban. Ezért az intuíció túlmutat az kis én-en, mert az valódi Lényedet vezeti az élet vad hullámain. Az ego nem képes a nagy képet látni, sem a többi embert, csak azt, hogy neki jó legyen.
Hogyan hallgass a szívedre?
Önismereti munka, érzelmekkel való munka. Erre technikák. Elnyomás, elfojtások megértése, abbahagyása, érzelmek megélése, ezáltal nyílni fog a szív. Figyelem gyakorlás, ezáltal is nyílni fog a szív, tudatosság “fejlődni” fog, könnyebben át fogsz látni az egon, és helyette az intuícióra fogsz tudni hallgatni.Elcsendesedés, kezedet a szívedre teszed, és csak figyelsz, hogy az adott döntéssel kapcsolatban, mi jelenik meg benned, hogyan reagál a tested, a szíved. Ha ezt gyakorlod, egy idő után már nem kell elcsendesedni, bárhol bármilyen helyzetben érezni fogod.
Ha van kérdésed, írj nekem nyugodtan.:)
Ölelés,
Andris
