Az alábbi sorok saját tapasztalatból fakadnak.
A szociális szorongás összes fajtája az egóhoz köthető. Valójában minden szorongás az egóhoz köthető, de most külön a szociális részre szeretnék kitérni.
Gyakran tapasztalják spirituális vagy érzékeny emberek, hogy nem jó, kellemetlen, szorongató, esetleg félelmetes érzés emberek között lenni. Ennek egyik oka, az maga az érzékenység. Valaki minél érzékenyebb, annál inkább képes felfogni a környezete rezgéseit. Ám ez önmagában nem hozza szükségszerűen a szorongást, kellemetlen érzéseket.
Az egó hordozza magában az összes sérülésünket, traumánkat, mindent, ami az Én kialakulásához köthető. Így ez a csomag szűrőjén keresztül nyilvánul meg az érzékenység, a kitágult érzékelés. Az érzékelés eme fajtája elég nyomasztó tud lenni, ha társul önbizalom és önértékelés hiánnyal. A sérült egó minden tekintetben, emberi reakciójában önmaga sérülésének a megnyilvánulását látja visszatükröződni.
Egyszerű példa: Gyakran tapasztalható: rossz passzban vagy. Kimész az utcára, majd azt érzed minden tekintet rád szegeződik, “biztos mindenki azért néz”. Ellenkező esetben, amikor jól érzed magad, akkor ugyanarról a nézésről eszedbe sem jut, hogy bármi baj lenne veled. Itt megnyilvánul, hogy az egó sosem képes a valóságot tisztán felfogni, csak önmaga kivetített másaként.
Amikor az egó elkezd összébb menni az Spirituális Ébredés folyamatában, akkor egy hatalmas szabadság kezd megjelenni az emberi kapcsolatokban, a szociális helyzetekben. Míg korábban ott volt az én (egó), aki a másikat egy másik én-nek, egónak, személynek érzékelte, addig, a személyes én csökkenésével, teret kap Valódi Lényed, mely túlmutat a formák világán.
Ez a valódi lény, a többi embert is Valódi lényeként látja, nem egóként. Mivel az egó itt nem vagy csak elenyészve kap teret, és nem személyes énként érzékelünk, ezért itt a védekezés, vagy az, hogy mások ellenünk lennének, meg sem jelenik.
Az egó az, aki azt érzékeli, hogy van ő, és minden/mindenki más önmagán kívül van, azaz veszélyes létére. Akkor is így van, ha tudatosan ez a gondolatmenet nem megy végbe. Amikor az egó csökken, akkor a rajtunk kívül álló világ is kezd kevésbé rajtunk kívül állni. Kezdünk bele csúszni az Egységbe.
Ez nem jelenti azt, hogy ebben az állapotban ne érzékelhetnénk mások szorongásait, nehéz érzéseit, feszültségét, dühét, csak éppen ez minket nem zavar.
Ebben az állapotban kezdesz olyanná válni, mint egy nagy óceán, melyben mások “negatív”, nehéz érzései feloldódnak, elvegyülnek lényedben. Nem húzol falakat, így nincs mi betörjön, nincs minek ellenállni. S nem állsz ellen, így nincs szükség falakra.
Gyakran azt gondolják az útkeresők, hogy minden negatív érzetet meg kell haladni, ellenállóképessé kell válni rá. A valóság azonban az - tapasztalatok alapján -, hogy ezeknek a meghaladása, az nem az elnyomásuk és ellenük való védekezés által jön létre, hanem a saját energia terünk megnövekedése és Jelenlét állapotunk Kitágulása révén. Eképp megnövekszünk, vagy éppen eltűnünk,
végső soron a mindkét irány ugyanoda vezet.
Akár tudatilag hatalmas Óceán vagy,
akár piciny, egészen Semmi,
akár minden feloldódik benned,
vagy éppen nincs benned semmi, mi reagálhatna,
ha Szabad vagy,
nincs, mi kötne téged,
s szabad vagy a reakciótól.
Itt a szociális szorongás teljesen megszűnik. Bárhol, bárkivel legyél, megélhető lesz számodra az egyedüllét energiája, vagy éppen a teljes egység a Létezéssel. Másokat nem zavaró lényekként fogsz érzékelni, hanem akár úgy, mintha ott sem lennének, akár úgy, hogy meg sem fordul lényedben, hogy belső falakat kéne húzni.
Falakkal nincs szabadság.
A Szabadságban nincsenek falak.
Az Ébredés, szabadesés a Végtelenbe, melyben
a rossz hír,
nincs talaj,
a jó hír,
nincs talaj.
Ha érdekel a valóság és önnön lényed emberi mivoltán túlmutató részének felfedezése, spirituális mentor folyamatra, itt a weboldalon tudsz jelentkezni.
A helyek száma limitált.
Ölelés,
Sivananda
